1. Kezdjük valahonnan

Már tíz éve vettem az első veterán autómat, ami történetesen egy Bagheera. Internetes hirdetésben találtam, egy helyen két eladó magyar rendszámos volt, az egyik egy fekete, működőképes, bár több sebből vérzett - ezt még gyengécske tapasztalataimmal is meg tudtam állapítani. A másik félig szétszedett állapotban volt, állítólag a karosszéria acélváz felújítva, meglehetősen sok hiányossággal, például törött szélvédővel, típusidegen hátsó lámpákkal, csak hogy a legkirívóbbakat említsem. Végül ezt vettem meg, leginkább azért, mert a másik addigra elkelt, mire mentem érte. Ez egy 1978-as, 2. szériás, alvázszám szerint X6550 típusú, tehát az erősebb S változat. Eredeti színe metálszürke (flancosabban: ezüst).

Később teljesen szétszedtem és kiderült, hogy a teljes felújítás csak gányolás, tehát az egészet újra kellene kezdeni. Akkor nem volt kedvem hozzákezdeni, gondoltam, majd később gyűjtök hozzá alkatrészeket és akkor nekifogok.

Pár évvel később szintén a neten találtam egy másik eladó autót, teljesen szétszerelve, de szinte hiánytalanul. Ez egy '76-os, 1. szériás, szintén X6550, vagyis S változat, nyitható műbőrtetővel. Valaha így nézhetett ki. Azt egyelőre nem tudom, az oldalán a nagy felirat gyárilag van-e, de sok képet lehet találni a neten, amelyiken ilyen felirattal látható (azt hiszem, az első 500 db-ot díszítették így a Le Mans-i bemutatón, de azok még az alapváltozatok voltak). Ezt is az erősebb motorral szerelték gyárilag.

Viszont a szélvédője ennek is törött volt, így az alapvető gondom nem oldódott meg. Ráadásul úgy éreztem, inkább ezt kellene megmenteni, de a váz ennél is csupa szita.

Mivel utána megvettem az X1/9-est, később pedig az alkatrésznek, vagy felújításra való Bagh helyett Dinót vettem, így ez a vonal teljesen a háttérbe szorult.

A Dino vásárlása egyébként úgy zajlott, hogy kinéztem a neten három Bagheerát Bertone telivér kupéja mellett, hogy biztos ne jöjjek haza üres "kézzel". Az egyik Bagh Németországban volt, egy nagy gazdaság közepén, de egy gyors pillantás elég volt, hogy lássam, nem ez kell. A másik kettő Franciaországban várta a vevőjét. Az egyik Tours közelében egy gyűjtőnél állt, akinél megnéztem még néhány más szép régi veteránt is. Egy Citroen 5HP-re határozottan emlékszem, meg még néhány kortársra. A régi francia gazdaság hatalmas épületei ideális tárolóhelynek tűntek az autók és a roskadozó polcokon sorakozó alkatrészek számára. Evett is a sárga irigység miatta. A gazda pár órán belül indult Prágába egy Kacsa-találkozóra. A meghirdetett autó szintén nem az én várakozásomnak való volt - már nem emlékszem, miért -, ezért csak egy hátsó szélvédőt vettem. Akkor még nem sejtettem, hogy az 1. és 2. széria hátsó üvegje nem egyforma, az egyik kb. 3 cm-rel hosszabb - hogy miért, nem tudom. Szerencsémre éppen jót vettem, a 2. szériás hiányzó hátsó fedele megoldódott. A harmadik Bagh valahol Normandiában állt egy udvaron, ennek megfelelő - jócskán megrozsdált - állapotban. Így maradt utolsó lehetőségként a Dino, amit végül nem bántam meg.